Ihlet

Gyönyörűséges anyag a fa... és ha te is azt hiszed, hogy már nem lehet belőle, róla újat mondani, akkor itt egy példa, milyen játékos és szerteágazó az emberi fantázia. Anthony Roussel egy fiatal tervező, aki fából álmodja és alkotja meg csodálatos ékszereit.
Mindig feldob egy ilyen kis felfedezés, mert bizonyítékot látok benne, hogy az alkotóképességünk él és virágzik, és mindig lehet másképp, jobban, szebben, úgy megrajzolni, megfogalmazni, eldúdolni, eljátszani vagy éppen eltáncolni valamit, ahogy előtte még soha senki.

Amikor még kezdő grafikus voltam, komolyan aggódtam azon, hogy mi lesz majd, ha egyszercsak elfogy az ihlet. Mi lesz, ha nem jön több ötlet, csak ismételgetem magam, és hiába töröm a fejem, nem jut eszembe semmi új. Aztán megtapasztaltam, hogy minden feladat, minden megbízó a maga külön kívánságaival, szempontjaival, stílusával annyira más, hogy még ha szó szerint ugyanazt kérnék tőlem, az eredmény, az alkotás a végén akkor is különböző lenne. Mert az alkalmazott grafika a számomra sohasem csak az én magánügyem, hanem a kész kiadvány vagy grafika mindig a kettőnk - a megrendelő és a grafikus - közös gondolkodásából születik.
Olyan, mint egy gyermek: többé-kevésbé az egyik szülő is "benne van", meg a másik is.

Na de elkanyarodtam, az ihletről akartam írni, ami jön, vagy éppen várat magára, de ha megérkezik, lassan, döcögve, vagy mint egy hirtelen felvillanás, a szárnyára vesz és repít, öröm vele nyargalni. Nagy írók mondták, hogy kár valami isteni szikrára, vagy múzsára várni, neki kell állni és "csinálni" a művészetet, mintha csak egy iparos ember lennél, aki jól tudja, mi a dolga. Írni kell, vagy éppen festeni, kinek mi az az eszköz, amivel kifejezi magát, aztán mikor már derékig benne vagy, megjön az ihlet is... ez is egy módszer: nem vakarózni, kifogásokat keresni, hanem bízni benne, hogy előbb-utóbb megjön a szél is a vitorlába, akkor is, ha éppen, pillanatnyilag szélcsend van.

Share
|

Esik az eső...

Már két napja csöpög a víz az égből. Belep, eláztat mindent. A felhők eltakarják a Napot, ami fenn mindig ugyanúgy ragyog, ontja a fényét rendíthetetlenül. Ilyenkor nehéz ebbe beleélni magam.

15 éves voltam, amikor a gimnáziumi tanárunk megszervezte, hogy két hétre kimehessünk NDK-ba, vagyis kelet-Németországba epret szedni az osztályunkkal. Szemerkélt az eső amikor kiértünk Ferihegyre, masszív szürke felhők vonultak rendületlenül az égen. Végre szólítottak minket és felszállhattunk a gépre. Izgatottan mocorogtunk az ülésünkben, nyújtogattuk a nyakunkat a TU134-es vastag ablakai felé, mikor döcögve ráfordult a vasmadár a felszálló pályára. Egyre jobban préselődtünk a székbe, ahogy gyorsult a gép, aztán elegánsan megemelte az orrát és már nem is érintettük a földet, repülni kezdtünk! Micsoda félelmetes és mégis ujjongó érzés volt, ahogy egyre feljebb és feljebb jutottunk! Sajnos a zsugorodó házak, folyó képét elég gyorsan eltakarta előlünk a felhő, amit azonban néhány perc után átfúrt a gép, és kibukkant fölötte diadalmasan. Tejszínhabország szikrázó fényben - ez a látvány tárult a szemünk elé. Fellégeztünk a csodás "átváltozás" után, ahogy lehullottak a szürke kulisszák és elevenné vált a racionálisan már ismert igazság: a felhők fölött mindig süt a nap!



Minap hallottam egy ismerősömtől: „Örülj, hogy esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!”.
Jópofa mondás, és hasznos is lehet, de feladta a labdát rendesen: hogy lehet áthangolódni? Mit kell gondolnom, csinálnom, ha éppen nem túl virágos a kedvem, hogy felviduljak, vagy legalábbis derűsebb legyek? Neked van módszered arra, ahogy ki szoktad magad rángatni a szottyadt hangulatból? Forrócsoki? Humoros sorozatok? Egy jó könyv, egy mókás kép, vagy egy vigasztaló beszélgetés?

Továbbküldés helyett...

Egy továbbküldős e-mailben kaptam ezt a remek kis történetet, példabeszédet. Gondoltam, fw helyett berakom ide, így bárki elolvashatja:

Istennel beszélget egy szent ember. Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen....
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak ,képesség' kérdése.
Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Logók recesszió után...

Ötletes külföldi designerek elképzelték, és meg is rajzolták, hogy milyenek lesznek a híres logók a gazdasági válság után, mint a 3M, Apple, Nike és a többiek. Katt a képre a nagyításért!

A legérdekesebb interaktív játék

Sokat töprengtem, tépelődtem, sőt dühöngtem már azon, milyen erővel szívja magához a gyerekeket - de sajnos a felnőtteket ugyanúgy – egy-egy számítógépes játék. Pláne, ha online. Mindig vannak játékos társak, mindig nagy a nyüzsgés, történik valami. Lehet várakat, sőt kontinenseket meghódítani, vagy birodalmi cirkálókat legyőzni, zombikat gyilkolni vagy tengereken harcolni, nagy a választék. Mindig akció van, mindig izgalmas, látványos. Felspanolja azt, aki beleveti magát ebbe a virtuális világba. Hogy lehetne alternatíva egy egyszerű könyv, amiben csak olyan tempóban folynak az események, ahogy az író vezetget minket és amilyen gyorsan olvasni tudunk. Még egy akciófilm sem igazán versenytárs, bár az is pörög és extra a látvány, lehetnek trükkök, jó forgatókönyv – akkor is csak passzív szemlélő maradsz.

Szóval egyrészről megértem, miért vonzó, magával ragadó ez a világ, másrészt rettenetesen haragszom rá, mert az én kedvenc „interaktív játékomtól” vonja el az időt, a szereplőket, a neve: EMBERI KAPCSOLATOK. Tudod, anya-gyerek kapcsolat, barátság, párkapcsolat. Ezekben is lehet feszültség, pörgés, dinamika, érzelem bőven, és persze ott a sok rutin, megszokás és néhány nemszeretem-rész is, de nézd a jó oldalát: maximálisan részt vehetsz benne.

Ha úgy döntesz.

Ha elég figyelmet, időt, energiát szentelsz rá! Ha fontos, hogy ez is érdekes, változatos és örömteli legyen, te is tehetsz érte! A jó kapcsolat olyan, mint egy növény, vagy egy kert: ha szeretettel gondozod, gyönyörűen virágozni kezd, és bő termést hoz. (Ha viszont elhanyagolod, lekókad, elsatnyul.) Szóval amikor a gép elé ülsz, döntést hozol, VÁLASZTASZ: életed valóságos, és virtuális szereplői között. (Ezt az időt tölthetném én is inkább beszélgetéssel, rögtön be is fejezem az írást.)

Nemrég olvastam valahol, hogy lehet tortád is, és meg is eheted, de nem egyszerre! Vagy ez, vagy az. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy vissza a múltba, dobjuk ki a TV-t, a számítógépet az összes jó vívmányával, előnyeivel. Dehogyis teszem, ezek hasznát én is élvezem. Csak azt szeretném, ha gyakrabban jutna eszembe, és Neked is, mi fontos igazán. És annak szentelnénk magunkat többet. A lassú, de tartós örömöknek: amelyek a kapcsolataink ápolásából fakadnak.

Parfüm gyorsan, egyszerűen!

Egy csokor ibolyát, egy kosár mandarint, egy csipet édesgyökeret keverj össze csillagánizzsal, néhány írisszel, és egy leheletnyi pézsmával! Tegyél még bele pacsulit, ámbrát, labdanumot és benzoint, bármi is legyen az... :-S És végül ki ne hagyd belőle a tonkababot!
Ha ezzel megvagy, keverés-kavarás, párolás-dunsztolás, egy kis varázslás és hókuszpók és tadaaaaam: kész a vadiúj BLV parfümöd!
(Ha nincs kedved ennyi macerához, rendeld meg az internetről, myparfum.hu! ;-), vagy megfelelő pillanatban sóhajtsd el a kedvesed előtt, mire vágysz...)

Félreérthető logók

A logó tervezőknek nincs könnyű dolga, az eredeti szándék néha gellert kaphat, pont amiatt, hogy a vizuális jelek többféleképpen értelmezhetők. Én is tesztelni szoktam a terveimet először a családomon, közvetlen környezetemen, mert néha belelátnak olyasmit is, amit eszem ágában sem volt belekomponálni a tervbe. Vagy nekik más asszociációjuk támad, mint ami az eredeti szándék volt. Ilyenkor el kell vetni a tervet, mert inkább nem kockáztatok: ha nekik más kattan be róla, akkor is mással is így járhatunk...
Úgy tűnik, nem mindenki körözteti meg a terveket, mielőtt kivinné a nyilvánosság elé! Mutatok néhány vicces külföldi példát a félreértelmezhető logókból, jó szórakozást! :)


Állatklinikát hirdet ez a tábla. Az eredeti szándék nyilván az volt, hogy kedves kis állafigurák legyenek. Az eredmény: nemcsak kedvesek, de milyen jól érzik magukat! ;)


Egy gyógyszertárban sokmindent lehet kapni... itt még egy illusztrációt is mutatnak egy termék lehetséges használati módjára!


Fogorvosi rendelő, huncut fogorvossal! Érdekes megoldás a fájdalomcsillapításra...




Pediatric center?!?!? Nem inkább pedofil???
(Pediatric - gyerekkórház)







Másik szép példa, hasonló témára, egy pap bácsival....
Mindössze annyit kellett volna tenni, hogy a gyereknek egy mosolygós arcot rajzolnak, akkor biztos, hogy velünk szemben áll... ;)



és végül egy kis keleti tanítás (nem középiskolás fokon ;))

Pihenés - mert megérdemlem ;)

Így érzem magam... vagy legalábbis szeretnék ilyen lazán elnyúlni és lustálkodni...
Az utóbbi napok elég pörgősre sikeredtek és az alvás-számlámon sincs túl sok, ideje lenne egy kicsit rátölteni. De még nem jött el az ideje, talán majd két nap múlva tartok egy pihengetősebb napot, ha már zsinórban a sokadik hétvégém nem erről szól. De lazítani a macsekok tudnak csak igazán, érdemes ellesni királyi lustálkodásukat!

Kastély ajándékba

Napok, hetek óta tervezgetett budapesti randevúnk meghiúsult- ez volt aznap a második rossz hír.... Már az első is kellőképpen lelombozott, de ez nagyon érzékeny ponton talált el. Egy pillanatra beborult az általában napos egem, makacs szürke felhők zárták el a fényt. Aztán egyszer csak valahonnan a semmiből előpattant az ötlet: ha a hegy nem megy - akkor Mohamed megy! Néztem a menetrendet és kiderült, ha egy órán belül sikerül összecsomagolni és elindulni, akkor még este 10-re odaérhetek Bécsbe. Rohanás a vonathoz - ez nagyon ismerős, régi érzés - a pénztárosnő már nem akarja kiadni a helyjegyet, úgyse érem el. Aztán mégis megszán, látva elszántságom. Futok a számban a jeggyel, utánam lobog a kabát és zötyög a bőrönd: nemcsak a következő három nap ruhái, a kedvesemnek csomagolt dolgok is dagasztják. És késik az IC, aminek Nyíregyházán még nagy hasznát veszem, hiszen így elérem a vonatot, de a Keletibe érve a kezdeti pár perc késés már félórává duzzad... pont elszalasztom a bécsi csatlakozást! Szerencsére indul mégegy járat egy óra múlva.

A railjet hiába száguld időnként 140-nel, az éjszakai gyorson ólomlábakon cammog az idő, bárcsak ott lennék már! Végül begördülünk a Westbanhofra, és a vágány végénél azonnal meglátom ismerős alakját, ahogy rám vár...
Az ilyen örömöt nehéz leírni. Azok tudják úgyis, akik valaha sokáig távol voltak a kedvesüktől és a külvilág felé fegyelmezetten, belül hol szorongva, hol színes filmeket szőve várták, vágyták a találkozást azzal, aki messze van és mégis a legközelebb hozzánk. Különlegesen becsessé, ünneppé válik minden perc, ami közös lehet, és megér minden törődést, áldozatot.

Másnap délelőtt 10-ig volt szabva az idő, amit együtt tölthettünk, indulnia kellett tovább, végtelen útjaira. Én nem siettem vissza Budapestre, csak másnap kezdődött a következő programom. Nem messze volt tőlünk a schönbrunni kastély, ami előtt korábbi utazások alkalmával már többször elhajtottunk, de belülről még sosem láttam. A kedvesemtől kaptam az ötletet és a lehetőséget, hogy most megnézzem: azt mondta, legalább lesz egy intellektuális programja is az ittlétemnek. Letett a kapunál, integettünk egymásnak, és én addig néztem a távolodó kamiont, amíg el nem takarta előlem a szombat reggeli bécsi forgalom. Aztán nagy levegőt vettem, és elindultam felfedezni ajándék-kastélyomat.

Édes csábítás...

Diétázom - kizárólag praktikus okokból... nem a divat, vagy a hiúság (na jó, egy kicsit a hiúság is), de leginkább szeretnék jól elférni a kedvenc nadrágjaimban. A nyáron kissé lazára vettem a figurát és felszaladt pár kiló, van ez így. ;)
A diétám mindössze annyiból áll, hogy semmi extra nyalánkság, sütike, csokoládé, csak a főétkezések, no nassolás. A számomra már ez is éppen elég megpróbáltatás! És talán ismered az érzést, hogy ha valamit nem szabad, annál inkább kívánatossá válik, vonz, mint a mágnes... („Come to the dark side, we have cookies!”)
Éva anyánk almája most csokoládé formát öltött - ezt illusztrálja ez a szemtelenül gusztusos kép is. Már jó pár kísértésnek ellenálltam eddig, kaptam is néhány szóbeli vállveregetést érte magamtól, de ez valahogy nem elég. Ez a soványka büszkeség nem nyom eleget a másik serpenyőben terpeszkedő édes élvezettel, a felszabaduló boldogsághormonokkal szemben - még akkor is, ha ahhoz szorosan tapad egy csúnya kis bűntudat.
Pakolok hát mellé néhány érvet még az egészséges táplálkozásról, a csoki pattanásokat előcsaló hatásáról és bekapok vigasztalásként egy cukormentes orbitot, vagy elrágok egy almát.
Szólj, ha tudsz jobbat! ;)

Szőrös-bőrös :)

Nos, a kérdés az, neked hogy tetszik: ha egy férfi szőrös, ahogy a természet/Isten megalkotta, vagy ha a mai trendhez igazodva borotválja, szőrteleníti magát?
Én a szőrös urak mellett teszem le a voksom, mindig jobban vonzottak a férfias jegyek a másik nemben: a lányos, szép arcú, hosszú hajú fiúkért már zsenge kamaszlány koromban sem tudtam lelkesedni. (Ennek egy végletes példája volt a számomra a nemrég elhunyt Michael Jackson, aki végül már úgy nézett ki, mint egy fehér nő. A fiam 3-4 éves volt még, amikor először látta a TV-ben, megkérdezte, ki ez a néni...;-)
Még azt csak-csak elfogadom, hogy a mai kultúra elvárja a nőktől, hogy a fejükön kívül távolítsanak el magukról lehetőleg minden látható szőrt, mert úgy szebb, nőiesebb. De mi ez a nagy felhajtás a férfiak lecsupaszítása körül? Már nem ritka, hogy kozmetikai szalonokban férfiak is gyantáztatnak, sőt, a végleges szőrtelenítés igencsak drága lehetőségét is ajánlják a másik nemnek is! Magyarázza meg valaki, miért jó az, ha a gének ellen dolgozunk???
Vagy az is egy fiatalítási trükk, hogy egy serdületlen fiúra emlékeztető külsőt ölt magára egy férfi? Esetleg egy félreértelmezett, túlfeszített tisztaságmánia húzódik a dolog mögött?
Nem mondom, egy férfi hormonokkal jól ellátott szőrös maci után van mit takarítani a fürdőszobában... de ennyi fáradtságot bőven megér a látvány, és az érzés, amikor egy ilyen mellkason, mint a balfelső képen is látható, végigbolyonghatunk az ujjainkkal... ;))) morrr

Szóvarázs

A legkedvesebb és a legújabb könyveim mindig a kezem ügyében, az ágyam melletti polcon hevernek-zsúfolódnak. Tegnap pillanatnyi szeszélyemnek engedve Szepes Mária: A szerelem mágiája című, soványka, de tartalmában annál súlyosabb kötete került a kezembe. Kimondani is sok: majdnem 20 éve már, hogy megvásároltam és először belelapoztam... Kamaszkorunk játékával - kinyitom valahol és rábökök - fogtam bele most is az olvasásba, mert ez mindig hoz valami plusz szellemi izgalmat, tudniilik annak üzenete, jelentősége van, hogy hol nyílik ki egy könyv előttünk! Hát ez itt nyílt:

„Soha ne fukarkodjunk kedves, dícsérő szavakkal, ha partnerünk valóban rászolgál, vagy önmagának bizonyságul igényli. A biztató, vigasztaló, elismerő szavak igazán nem kerülnek pénzbe, s annyi energiába sem, mint az ingerült, barátságtalan jelzők, indulatszavak elgondolása. A jó szóvarázs több irányban indít el építő tendenciákat; szimpátiamagokat ültet el, érdeklődés- és hálaáramot kapcsol be, barátságkontaktust teremt. S mint minden akciónk, ez is töltése szerint gyümölcsözik számunkra.”
.

Ügyfélszolgálat...

Ma reggel úgy indult a napom, hogy egy nagyon csalódott és elégedet len ügyfél telefonált. Próbáltam neki türelmesen elmagyarázni a szituációt, hogy mit értett félre, de csak hergelte magát és szinte semmi nem jutott el hozzá abból, amit mondani szerettem volna, annyira el volt foglalva a saját felháborodásával. Sajnálom. Van amikor a megértés, türelem is kevés, ha nincs a beszélgetéshez partner, csak süket fülek. A nyelvnyújtós kiskecskét neki küldöm...:)))


Nem egyszerű az ügyfélszolgálat, álljon itt néhány gyöngyszem:

PANNON GSM

Á, maga az? Három hónapja beszéltünk, emlékszik?

- Milyen telefonja van?
- Nokia.
- És azon belül?
- Ericsson 318-as.

Kigyulladt a levélboríték ábrám!

A bátyámnak elromlott a telefonja. Én egyébként az öccse vagyok.

Ne haragudjon a zavarásért, nem nézi a Vészhelyzetet? Mert akkor visszahívom később.

Beleesett az emésztőgödörbe a telefonom, elég koszos lett és büdös. Kihalásztam, de nem működik.

Ez a készülék egy nagy szar! Ha tudtam volna, a Pannon GSM-hez mentem volna, nem magukhoz...

VODAFONE

- Jó napot, én egy Vidamaxot akarnák főtőteni, de valami keresztet is kér ami nincs rajta a kártyán, csak a sok szám...
- A kettőskereszt billentyűt kell megnyomni, ami a telefonján van...
- Jaaaa.... de melyik? Ez a hópehely vagy a létra?

- Mar az előbb is telefonáltam, akkor is félrekapcsoltak. Most jó helyen vagyok?
- Attól függ, mit szeretne.
- Háát, azt most hagyjuk!!

- Hallo!
- Parancsoljon!
- Haalooo!
- Én hallom!
- HAAAALLoooooooooo!
- Hall engem?
- Na végre! Kiírja ez a telefon, hogy borítékom van. Mit csináljak?
- Olvassa el, hogy miről szól!
- Nem szól ez semmit, csak ott figyel...

- Jónapot, a számlainformációmat szeretném lekérdezni...
- Az Ön számlaegyenlegére gondol? Azt itt az ügyfélszolgálaton tudjuk önnek megmondani...
- És annak mi a száma?
- 1270. Bizonyára most is ezt hivta...
- Igen, de azért leírom.... szóval tizzenketttttőőőőhettttven.... jó köszönöm, akkor máris hívom, viszhall!
- ...?

- Jó napot kívánok! Megpróbálom beütni a Pink kódom, de csak csillagokat látok!
- Ez természetes. Mert a szám titkos, tehát Ön csak csillagokat fog látni.
- Akkor honnan tudjam, hogy mit ütöttem be???

- Problémám van a készülékkel, stb...
- Milyen típusú készüléke van?
- Hát Vodafone!
- Értem, de a készülék típusára értettem, Motorola, Ericcson, Nokia..?
- Mondtam, hogy Vodafone! Különben nem magukat hívtam volna. Felháborító ez a multinacionális nagyvállalat!

Telefonszám után tudakozódnék! Sajnos csak vezetéknevet tudok: Kis, egy s-sel...

- Miért van az, hogy én bárkit tudok hívni, de engem nem hív senki?

- És önök ott bent a központban figyelik, hogy mikor jár le a kártyám?

- Jó napot kívánok, a VitaMAX-reklámból a rendőrségen ülő fiú telefonszámát szeretném elkérni.
- Igen, azt én is szeretném tudni!

- Vodafone ügyfélszolgálat, jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Maga nem az automata?
- Mit gondol?

WESTEL

Jó napot kívánok! Mennyibe kerül egy fül-orr-gége szett a Nokiámhoz?

- Nyugodjon meg, központi probléma van, nem az Ön készüléke hibája!
- Hanem, másé?

- Milyen típusú a készüléke?
- Nekem sajnos csak fekete telefonom van...

Azért kaptam csekket, mert fizetnem kell?

- Kapható például az Ericsson A1018-as dominó csomaggal.
- Ez milyen márka?
- Ericsson.
- Hányas?
- A1018-as.

Tegnap a Westel féloldalasította a telefonomat...

Vettem egy telefont 2 éves hűségnyilatkozattal, de sajnos a hűségem tovább tartott, mint a készülék...

- Le szeretném tiltani az előfizetésemet!
- Ellopták, vagy eltűnt?
- Hát, az úgy történt, hogy a telefon beleesett a mosdóba, mivel vizes lett kivettem belőle a kártyát, szétszedtem a telefont,

és kiraktam az erkélyre száradni. Ezután a kártyát lefújta a szél, és most ezért szeretném letiltani...

Kűgyön má' nekem csörgődallamot!

Van egy új 3210-esem, a feleségemnek pedig egy féléves 3210-ese. Nem találom a töltőm, használhatom a feleségemét?

- Jó napot kívánok, XY vagyok. Miben segíthetek?
- A csengőhangom állítsa hangosabbra!

- Milyen tipusú készüléke van?
- mocarella százhatvanas!

Most ha megnyomom a gombot, akkor nem fog elmenni ön?

MICROSOFT HELPDESK

- Milyen modemje van Önnek?
- Pillanat... (csörges) ...affenébe most vertem le...
- Ezek szerint külső, ugye?...

- Milyen ISDN végberendezése van?
- Nézze, én egy 23 éves szőke nő vagyok, tőlem ilyet ne várjon.

- Itt alul megjelent két emberke ikonban...
- Igen az az MSN Messenger, az Outlook Express indítja el magától...
- Tőlem????

- A megjelenítendő névhez mit írjak?
- A nevet...
- Amit a Matáv adott nekem?
- Nem... amit a szülei adtak magának...

Meleg mediterrán emlékek hideg őszi napokra

Kicsi vagyok, éhes vagyok, és fázom... mondaná a kis VUK, és ez most rám is igaz. Nézegettem a háttérképes könyvtáramban, és ezt a szép velencei képet találtam a legmelengetőbbnek közöttük. Azt gyanítom, hogy egy korábbi életemben valahol Itáliában élhettem, nekem annyira vonzó ez a táj, ez a kultúra...

Asszertivitás, vagyis néha jó az önérvényesítés

Egy szép tavaszi napon Pestre utaztam Intercityvel. A sors és a MÁV helybiztosítási rendszere egy idős urat sorsolt mellém a vonaton. Ő ült az ablak mellett, szürke vászonnadrágban, ingben, frissen borotváltan. Olyan régi vágású úriember volt, illendően köszönt, mikor melléültem. Hamarosan megszólított, hogy olyan hosszú ez az út, nem bánnám-e, ha beszélgetnénk. Örültem a társaságnak, mivel nem volt sürgős munkám vagy olvasnivalóm. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy mérnök volt, mielőtt nyugdíjba vonult volna, és a fiát és családját megy meglátogatni. Miután én is elmondtam amit ilyenkor illik dióhéjban, belekezdett hosszú mondókájába a gazdasági helyzetről, a kormányról, sok méltánytalan és igazságtalan dologról, ami bántotta, bosszantotta. Először hümmögtem, bólogattam, egyre kevésbé tetszett a rám osztott hallgató szerep, mivel a kísérleteim, hogy én is hozzászóljak a témához rendre kudarcba fulladtak.
Szemben velünk egy fiatal pár ült, az út elején nevetgéltek, csicseregtek, láthatóan nagyon jól érezték magukat. De ahogy a bácsi rendületlenül - és hozzá elég hangosan - sorolta a rossz híreket, hangoztatta a fenyegető jóslatokat, ha ez így megy tovább..., ők is egyre csendesebbé váltak, és lejjebb-lejjebb csúsztak az ülésen. Végül teljesen elkomorodtak, ahogy én is.
Azt gondoltam, még csak félúton járunk, ha ez így megy tovább, mire megérkezünk, mindenki aki hallja, öngyilkos hangulatba kerül... Összegyűjtöttem hát minden bátorságom, és közbevágtam, megállítottam. Udvariasan, de határozottan arra kértem, hogy ne beszéljen erről többet, mert nem szeretném ezt Pestig hallgatni. Ennyi negatívum engem mélységesen lehangol. Ha ezt így folytatja, máshová ülök. Kínos csend támadt, a kisöreg meghökkent és elhallgatott. A szemben ülő párocska is lélegzet visszafojtva figyelte, most mi fog történni. Egy kis csend után a bácsi megkérdezte, hogy én valóban ilyen negatívnak látom-e őt. Bólintottam, és felsoroltam néhány dolgot, amit mondott, és azt is hozzátettem, hogy én nem ilyen sötéten látom a dolgokat. Attól féltem, hogy majd elkezd velem vitatkozni, de ehelyett meglepő dolog történt: azt javasolta, hogy akkor mondjam meg én, miről beszélgessünk! Megkönnyebbültem, és arra kértem, mondja el, minek örült az utóbbi két hétben. Látszott, hogy nagyon nehezére esik, hogy találjon valami pozitív momentumot, ami említésre érdemes. Mondta is, hogy kicsit gondolkoznia kell, de végül csak sikerült olyan témát találni, ami örömöt okozott neki is – és így nekem is.
Így folyt tovább a beszélgetés, most már vidámabb hangulatban, és előadás helyett valódi párbeszédként, mivel ő is kiváncsivá vált, hogy velem mi történt, nekem mi okoz örömöt. Néha még vissza kanyarodott a megszokott, panaszkodós kerékvágásba, de szelíd terelgetéssel sikerült megőriznünk az út végéig a jó hangulatot. Amikor megérkezett a Nyugati pályaudvarra a vonatunk, azzal búcsúzott, hogy megköszönte a társaságomat, mert régen nem beszélgetett már ilyen jót…