Továbbküldés helyett...

Egy továbbküldős e-mailben kaptam ezt a remek kis történetet, példabeszédet. Gondoltam, fw helyett berakom ide, így bárki elolvashatja:

Istennel beszélget egy szent ember. Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen....
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak ,képesség' kérdése.
Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Logók recesszió után...

Ötletes külföldi designerek elképzelték, és meg is rajzolták, hogy milyenek lesznek a híres logók a gazdasági válság után, mint a 3M, Apple, Nike és a többiek. Katt a képre a nagyításért!

A legérdekesebb interaktív játék

Sokat töprengtem, tépelődtem, sőt dühöngtem már azon, milyen erővel szívja magához a gyerekeket - de sajnos a felnőtteket ugyanúgy – egy-egy számítógépes játék. Pláne, ha online. Mindig vannak játékos társak, mindig nagy a nyüzsgés, történik valami. Lehet várakat, sőt kontinenseket meghódítani, vagy birodalmi cirkálókat legyőzni, zombikat gyilkolni vagy tengereken harcolni, nagy a választék. Mindig akció van, mindig izgalmas, látványos. Felspanolja azt, aki beleveti magát ebbe a virtuális világba. Hogy lehetne alternatíva egy egyszerű könyv, amiben csak olyan tempóban folynak az események, ahogy az író vezetget minket és amilyen gyorsan olvasni tudunk. Még egy akciófilm sem igazán versenytárs, bár az is pörög és extra a látvány, lehetnek trükkök, jó forgatókönyv – akkor is csak passzív szemlélő maradsz.

Szóval egyrészről megértem, miért vonzó, magával ragadó ez a világ, másrészt rettenetesen haragszom rá, mert az én kedvenc „interaktív játékomtól” vonja el az időt, a szereplőket, a neve: EMBERI KAPCSOLATOK. Tudod, anya-gyerek kapcsolat, barátság, párkapcsolat. Ezekben is lehet feszültség, pörgés, dinamika, érzelem bőven, és persze ott a sok rutin, megszokás és néhány nemszeretem-rész is, de nézd a jó oldalát: maximálisan részt vehetsz benne.

Ha úgy döntesz.

Ha elég figyelmet, időt, energiát szentelsz rá! Ha fontos, hogy ez is érdekes, változatos és örömteli legyen, te is tehetsz érte! A jó kapcsolat olyan, mint egy növény, vagy egy kert: ha szeretettel gondozod, gyönyörűen virágozni kezd, és bő termést hoz. (Ha viszont elhanyagolod, lekókad, elsatnyul.) Szóval amikor a gép elé ülsz, döntést hozol, VÁLASZTASZ: életed valóságos, és virtuális szereplői között. (Ezt az időt tölthetném én is inkább beszélgetéssel, rögtön be is fejezem az írást.)

Nemrég olvastam valahol, hogy lehet tortád is, és meg is eheted, de nem egyszerre! Vagy ez, vagy az. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy vissza a múltba, dobjuk ki a TV-t, a számítógépet az összes jó vívmányával, előnyeivel. Dehogyis teszem, ezek hasznát én is élvezem. Csak azt szeretném, ha gyakrabban jutna eszembe, és Neked is, mi fontos igazán. És annak szentelnénk magunkat többet. A lassú, de tartós örömöknek: amelyek a kapcsolataink ápolásából fakadnak.

Parfüm gyorsan, egyszerűen!

Egy csokor ibolyát, egy kosár mandarint, egy csipet édesgyökeret keverj össze csillagánizzsal, néhány írisszel, és egy leheletnyi pézsmával! Tegyél még bele pacsulit, ámbrát, labdanumot és benzoint, bármi is legyen az... :-S És végül ki ne hagyd belőle a tonkababot!
Ha ezzel megvagy, keverés-kavarás, párolás-dunsztolás, egy kis varázslás és hókuszpók és tadaaaaam: kész a vadiúj BLV parfümöd!
(Ha nincs kedved ennyi macerához, rendeld meg az internetről, myparfum.hu! ;-), vagy megfelelő pillanatban sóhajtsd el a kedvesed előtt, mire vágysz...)

Félreérthető logók

A logó tervezőknek nincs könnyű dolga, az eredeti szándék néha gellert kaphat, pont amiatt, hogy a vizuális jelek többféleképpen értelmezhetők. Én is tesztelni szoktam a terveimet először a családomon, közvetlen környezetemen, mert néha belelátnak olyasmit is, amit eszem ágában sem volt belekomponálni a tervbe. Vagy nekik más asszociációjuk támad, mint ami az eredeti szándék volt. Ilyenkor el kell vetni a tervet, mert inkább nem kockáztatok: ha nekik más kattan be róla, akkor is mással is így járhatunk...
Úgy tűnik, nem mindenki körözteti meg a terveket, mielőtt kivinné a nyilvánosság elé! Mutatok néhány vicces külföldi példát a félreértelmezhető logókból, jó szórakozást! :)


Állatklinikát hirdet ez a tábla. Az eredeti szándék nyilván az volt, hogy kedves kis állafigurák legyenek. Az eredmény: nemcsak kedvesek, de milyen jól érzik magukat! ;)


Egy gyógyszertárban sokmindent lehet kapni... itt még egy illusztrációt is mutatnak egy termék lehetséges használati módjára!


Fogorvosi rendelő, huncut fogorvossal! Érdekes megoldás a fájdalomcsillapításra...




Pediatric center?!?!? Nem inkább pedofil???
(Pediatric - gyerekkórház)







Másik szép példa, hasonló témára, egy pap bácsival....
Mindössze annyit kellett volna tenni, hogy a gyereknek egy mosolygós arcot rajzolnak, akkor biztos, hogy velünk szemben áll... ;)



és végül egy kis keleti tanítás (nem középiskolás fokon ;))

Pihenés - mert megérdemlem ;)

Így érzem magam... vagy legalábbis szeretnék ilyen lazán elnyúlni és lustálkodni...
Az utóbbi napok elég pörgősre sikeredtek és az alvás-számlámon sincs túl sok, ideje lenne egy kicsit rátölteni. De még nem jött el az ideje, talán majd két nap múlva tartok egy pihengetősebb napot, ha már zsinórban a sokadik hétvégém nem erről szól. De lazítani a macsekok tudnak csak igazán, érdemes ellesni királyi lustálkodásukat!

Kastély ajándékba

Napok, hetek óta tervezgetett budapesti randevúnk meghiúsult- ez volt aznap a második rossz hír.... Már az első is kellőképpen lelombozott, de ez nagyon érzékeny ponton talált el. Egy pillanatra beborult az általában napos egem, makacs szürke felhők zárták el a fényt. Aztán egyszer csak valahonnan a semmiből előpattant az ötlet: ha a hegy nem megy - akkor Mohamed megy! Néztem a menetrendet és kiderült, ha egy órán belül sikerül összecsomagolni és elindulni, akkor még este 10-re odaérhetek Bécsbe. Rohanás a vonathoz - ez nagyon ismerős, régi érzés - a pénztárosnő már nem akarja kiadni a helyjegyet, úgyse érem el. Aztán mégis megszán, látva elszántságom. Futok a számban a jeggyel, utánam lobog a kabát és zötyög a bőrönd: nemcsak a következő három nap ruhái, a kedvesemnek csomagolt dolgok is dagasztják. És késik az IC, aminek Nyíregyházán még nagy hasznát veszem, hiszen így elérem a vonatot, de a Keletibe érve a kezdeti pár perc késés már félórává duzzad... pont elszalasztom a bécsi csatlakozást! Szerencsére indul mégegy járat egy óra múlva.

A railjet hiába száguld időnként 140-nel, az éjszakai gyorson ólomlábakon cammog az idő, bárcsak ott lennék már! Végül begördülünk a Westbanhofra, és a vágány végénél azonnal meglátom ismerős alakját, ahogy rám vár...
Az ilyen örömöt nehéz leírni. Azok tudják úgyis, akik valaha sokáig távol voltak a kedvesüktől és a külvilág felé fegyelmezetten, belül hol szorongva, hol színes filmeket szőve várták, vágyták a találkozást azzal, aki messze van és mégis a legközelebb hozzánk. Különlegesen becsessé, ünneppé válik minden perc, ami közös lehet, és megér minden törődést, áldozatot.

Másnap délelőtt 10-ig volt szabva az idő, amit együtt tölthettünk, indulnia kellett tovább, végtelen útjaira. Én nem siettem vissza Budapestre, csak másnap kezdődött a következő programom. Nem messze volt tőlünk a schönbrunni kastély, ami előtt korábbi utazások alkalmával már többször elhajtottunk, de belülről még sosem láttam. A kedvesemtől kaptam az ötletet és a lehetőséget, hogy most megnézzem: azt mondta, legalább lesz egy intellektuális programja is az ittlétemnek. Letett a kapunál, integettünk egymásnak, és én addig néztem a távolodó kamiont, amíg el nem takarta előlem a szombat reggeli bécsi forgalom. Aztán nagy levegőt vettem, és elindultam felfedezni ajándék-kastélyomat.

Édes csábítás...

Diétázom - kizárólag praktikus okokból... nem a divat, vagy a hiúság (na jó, egy kicsit a hiúság is), de leginkább szeretnék jól elférni a kedvenc nadrágjaimban. A nyáron kissé lazára vettem a figurát és felszaladt pár kiló, van ez így. ;)
A diétám mindössze annyiból áll, hogy semmi extra nyalánkság, sütike, csokoládé, csak a főétkezések, no nassolás. A számomra már ez is éppen elég megpróbáltatás! És talán ismered az érzést, hogy ha valamit nem szabad, annál inkább kívánatossá válik, vonz, mint a mágnes... („Come to the dark side, we have cookies!”)
Éva anyánk almája most csokoládé formát öltött - ezt illusztrálja ez a szemtelenül gusztusos kép is. Már jó pár kísértésnek ellenálltam eddig, kaptam is néhány szóbeli vállveregetést érte magamtól, de ez valahogy nem elég. Ez a soványka büszkeség nem nyom eleget a másik serpenyőben terpeszkedő édes élvezettel, a felszabaduló boldogsághormonokkal szemben - még akkor is, ha ahhoz szorosan tapad egy csúnya kis bűntudat.
Pakolok hát mellé néhány érvet még az egészséges táplálkozásról, a csoki pattanásokat előcsaló hatásáról és bekapok vigasztalásként egy cukormentes orbitot, vagy elrágok egy almát.
Szólj, ha tudsz jobbat! ;)

Szőrös-bőrös :)

Nos, a kérdés az, neked hogy tetszik: ha egy férfi szőrös, ahogy a természet/Isten megalkotta, vagy ha a mai trendhez igazodva borotválja, szőrteleníti magát?
Én a szőrös urak mellett teszem le a voksom, mindig jobban vonzottak a férfias jegyek a másik nemben: a lányos, szép arcú, hosszú hajú fiúkért már zsenge kamaszlány koromban sem tudtam lelkesedni. (Ennek egy végletes példája volt a számomra a nemrég elhunyt Michael Jackson, aki végül már úgy nézett ki, mint egy fehér nő. A fiam 3-4 éves volt még, amikor először látta a TV-ben, megkérdezte, ki ez a néni...;-)
Még azt csak-csak elfogadom, hogy a mai kultúra elvárja a nőktől, hogy a fejükön kívül távolítsanak el magukról lehetőleg minden látható szőrt, mert úgy szebb, nőiesebb. De mi ez a nagy felhajtás a férfiak lecsupaszítása körül? Már nem ritka, hogy kozmetikai szalonokban férfiak is gyantáztatnak, sőt, a végleges szőrtelenítés igencsak drága lehetőségét is ajánlják a másik nemnek is! Magyarázza meg valaki, miért jó az, ha a gének ellen dolgozunk???
Vagy az is egy fiatalítási trükk, hogy egy serdületlen fiúra emlékeztető külsőt ölt magára egy férfi? Esetleg egy félreértelmezett, túlfeszített tisztaságmánia húzódik a dolog mögött?
Nem mondom, egy férfi hormonokkal jól ellátott szőrös maci után van mit takarítani a fürdőszobában... de ennyi fáradtságot bőven megér a látvány, és az érzés, amikor egy ilyen mellkason, mint a balfelső képen is látható, végigbolyonghatunk az ujjainkkal... ;))) morrr

Szóvarázs

A legkedvesebb és a legújabb könyveim mindig a kezem ügyében, az ágyam melletti polcon hevernek-zsúfolódnak. Tegnap pillanatnyi szeszélyemnek engedve Szepes Mária: A szerelem mágiája című, soványka, de tartalmában annál súlyosabb kötete került a kezembe. Kimondani is sok: majdnem 20 éve már, hogy megvásároltam és először belelapoztam... Kamaszkorunk játékával - kinyitom valahol és rábökök - fogtam bele most is az olvasásba, mert ez mindig hoz valami plusz szellemi izgalmat, tudniilik annak üzenete, jelentősége van, hogy hol nyílik ki egy könyv előttünk! Hát ez itt nyílt:

„Soha ne fukarkodjunk kedves, dícsérő szavakkal, ha partnerünk valóban rászolgál, vagy önmagának bizonyságul igényli. A biztató, vigasztaló, elismerő szavak igazán nem kerülnek pénzbe, s annyi energiába sem, mint az ingerült, barátságtalan jelzők, indulatszavak elgondolása. A jó szóvarázs több irányban indít el építő tendenciákat; szimpátiamagokat ültet el, érdeklődés- és hálaáramot kapcsol be, barátságkontaktust teremt. S mint minden akciónk, ez is töltése szerint gyümölcsözik számunkra.”
.