Már két napja csöpög a víz az égből. Belep, eláztat mindent. A felhők eltakarják a Napot, ami fenn mindig ugyanúgy ragyog, ontja a fényét rendíthetetlenül. Ilyenkor nehéz ebbe beleélni magam.
15 éves voltam, amikor a gimnáziumi tanárunk megszervezte, hogy két hétre kimehessünk NDK-ba, vagyis kelet-Németországba epret szedni az osztályunkkal. Szemerkélt az eső amikor kiértünk Ferihegyre, masszív szürke felhők vonultak rendületlenül az égen. Végre szólítottak minket és felszállhattunk a gépre. Izgatottan mocorogtunk az ülésünkben, nyújtogattuk a nyakunkat a TU134-es vastag ablakai felé, mikor döcögve ráfordult a vasmadár a felszálló pályára. Egyre jobban préselődtünk a székbe, ahogy gyorsult a gép, aztán elegánsan megemelte az orrát és már nem is érintettük a földet, repülni kezdtünk! Micsoda félelmetes és mégis ujjongó érzés volt, ahogy egyre feljebb és feljebb jutottunk! Sajnos a zsugorodó házak, folyó képét elég gyorsan eltakarta előlünk a felhő, amit azonban néhány perc után átfúrt a gép, és kibukkant fölötte diadalmasan. Tejszínhabország szikrázó fényben - ez a látvány tárult a szemünk elé. Fellégeztünk a csodás "átváltozás" után, ahogy lehullottak a szürke kulisszák és elevenné vált a racionálisan már ismert igazság: a felhők fölött mindig süt a nap!
Minap hallottam egy ismerősömtől: „Örülj, hogy esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!”.
Jópofa mondás, és hasznos is lehet, de feladta a labdát rendesen: hogy lehet áthangolódni? Mit kell gondolnom, csinálnom, ha éppen nem túl virágos a kedvem, hogy felviduljak, vagy legalábbis derűsebb legyek? Neked van módszered arra, ahogy ki szoktad magad rángatni a szottyadt hangulatból? Forrócsoki? Humoros sorozatok? Egy jó könyv, egy mókás kép, vagy egy vigasztaló beszélgetés?
Sajnos nekem sincs semmilyen tuti módszerem. Én vagyok csak igazán hangulatember. Tökéletesen megértelek.
VálaszTörlés