Ügyfélszolgálat...

Ma reggel úgy indult a napom, hogy egy nagyon csalódott és elégedet len ügyfél telefonált. Próbáltam neki türelmesen elmagyarázni a szituációt, hogy mit értett félre, de csak hergelte magát és szinte semmi nem jutott el hozzá abból, amit mondani szerettem volna, annyira el volt foglalva a saját felháborodásával. Sajnálom. Van amikor a megértés, türelem is kevés, ha nincs a beszélgetéshez partner, csak süket fülek. A nyelvnyújtós kiskecskét neki küldöm...:)))


Nem egyszerű az ügyfélszolgálat, álljon itt néhány gyöngyszem:

PANNON GSM

Á, maga az? Három hónapja beszéltünk, emlékszik?

- Milyen telefonja van?
- Nokia.
- És azon belül?
- Ericsson 318-as.

Kigyulladt a levélboríték ábrám!

A bátyámnak elromlott a telefonja. Én egyébként az öccse vagyok.

Ne haragudjon a zavarásért, nem nézi a Vészhelyzetet? Mert akkor visszahívom később.

Beleesett az emésztőgödörbe a telefonom, elég koszos lett és büdös. Kihalásztam, de nem működik.

Ez a készülék egy nagy szar! Ha tudtam volna, a Pannon GSM-hez mentem volna, nem magukhoz...

VODAFONE

- Jó napot, én egy Vidamaxot akarnák főtőteni, de valami keresztet is kér ami nincs rajta a kártyán, csak a sok szám...
- A kettőskereszt billentyűt kell megnyomni, ami a telefonján van...
- Jaaaa.... de melyik? Ez a hópehely vagy a létra?

- Mar az előbb is telefonáltam, akkor is félrekapcsoltak. Most jó helyen vagyok?
- Attól függ, mit szeretne.
- Háát, azt most hagyjuk!!

- Hallo!
- Parancsoljon!
- Haalooo!
- Én hallom!
- HAAAALLoooooooooo!
- Hall engem?
- Na végre! Kiírja ez a telefon, hogy borítékom van. Mit csináljak?
- Olvassa el, hogy miről szól!
- Nem szól ez semmit, csak ott figyel...

- Jónapot, a számlainformációmat szeretném lekérdezni...
- Az Ön számlaegyenlegére gondol? Azt itt az ügyfélszolgálaton tudjuk önnek megmondani...
- És annak mi a száma?
- 1270. Bizonyára most is ezt hivta...
- Igen, de azért leírom.... szóval tizzenketttttőőőőhettttven.... jó köszönöm, akkor máris hívom, viszhall!
- ...?

- Jó napot kívánok! Megpróbálom beütni a Pink kódom, de csak csillagokat látok!
- Ez természetes. Mert a szám titkos, tehát Ön csak csillagokat fog látni.
- Akkor honnan tudjam, hogy mit ütöttem be???

- Problémám van a készülékkel, stb...
- Milyen típusú készüléke van?
- Hát Vodafone!
- Értem, de a készülék típusára értettem, Motorola, Ericcson, Nokia..?
- Mondtam, hogy Vodafone! Különben nem magukat hívtam volna. Felháborító ez a multinacionális nagyvállalat!

Telefonszám után tudakozódnék! Sajnos csak vezetéknevet tudok: Kis, egy s-sel...

- Miért van az, hogy én bárkit tudok hívni, de engem nem hív senki?

- És önök ott bent a központban figyelik, hogy mikor jár le a kártyám?

- Jó napot kívánok, a VitaMAX-reklámból a rendőrségen ülő fiú telefonszámát szeretném elkérni.
- Igen, azt én is szeretném tudni!

- Vodafone ügyfélszolgálat, jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Maga nem az automata?
- Mit gondol?

WESTEL

Jó napot kívánok! Mennyibe kerül egy fül-orr-gége szett a Nokiámhoz?

- Nyugodjon meg, központi probléma van, nem az Ön készüléke hibája!
- Hanem, másé?

- Milyen típusú a készüléke?
- Nekem sajnos csak fekete telefonom van...

Azért kaptam csekket, mert fizetnem kell?

- Kapható például az Ericsson A1018-as dominó csomaggal.
- Ez milyen márka?
- Ericsson.
- Hányas?
- A1018-as.

Tegnap a Westel féloldalasította a telefonomat...

Vettem egy telefont 2 éves hűségnyilatkozattal, de sajnos a hűségem tovább tartott, mint a készülék...

- Le szeretném tiltani az előfizetésemet!
- Ellopták, vagy eltűnt?
- Hát, az úgy történt, hogy a telefon beleesett a mosdóba, mivel vizes lett kivettem belőle a kártyát, szétszedtem a telefont,

és kiraktam az erkélyre száradni. Ezután a kártyát lefújta a szél, és most ezért szeretném letiltani...

Kűgyön má' nekem csörgődallamot!

Van egy új 3210-esem, a feleségemnek pedig egy féléves 3210-ese. Nem találom a töltőm, használhatom a feleségemét?

- Jó napot kívánok, XY vagyok. Miben segíthetek?
- A csengőhangom állítsa hangosabbra!

- Milyen tipusú készüléke van?
- mocarella százhatvanas!

Most ha megnyomom a gombot, akkor nem fog elmenni ön?

MICROSOFT HELPDESK

- Milyen modemje van Önnek?
- Pillanat... (csörges) ...affenébe most vertem le...
- Ezek szerint külső, ugye?...

- Milyen ISDN végberendezése van?
- Nézze, én egy 23 éves szőke nő vagyok, tőlem ilyet ne várjon.

- Itt alul megjelent két emberke ikonban...
- Igen az az MSN Messenger, az Outlook Express indítja el magától...
- Tőlem????

- A megjelenítendő névhez mit írjak?
- A nevet...
- Amit a Matáv adott nekem?
- Nem... amit a szülei adtak magának...

Meleg mediterrán emlékek hideg őszi napokra

Kicsi vagyok, éhes vagyok, és fázom... mondaná a kis VUK, és ez most rám is igaz. Nézegettem a háttérképes könyvtáramban, és ezt a szép velencei képet találtam a legmelengetőbbnek közöttük. Azt gyanítom, hogy egy korábbi életemben valahol Itáliában élhettem, nekem annyira vonzó ez a táj, ez a kultúra...

Asszertivitás, vagyis néha jó az önérvényesítés

Egy szép tavaszi napon Pestre utaztam Intercityvel. A sors és a MÁV helybiztosítási rendszere egy idős urat sorsolt mellém a vonaton. Ő ült az ablak mellett, szürke vászonnadrágban, ingben, frissen borotváltan. Olyan régi vágású úriember volt, illendően köszönt, mikor melléültem. Hamarosan megszólított, hogy olyan hosszú ez az út, nem bánnám-e, ha beszélgetnénk. Örültem a társaságnak, mivel nem volt sürgős munkám vagy olvasnivalóm. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy mérnök volt, mielőtt nyugdíjba vonult volna, és a fiát és családját megy meglátogatni. Miután én is elmondtam amit ilyenkor illik dióhéjban, belekezdett hosszú mondókájába a gazdasági helyzetről, a kormányról, sok méltánytalan és igazságtalan dologról, ami bántotta, bosszantotta. Először hümmögtem, bólogattam, egyre kevésbé tetszett a rám osztott hallgató szerep, mivel a kísérleteim, hogy én is hozzászóljak a témához rendre kudarcba fulladtak.
Szemben velünk egy fiatal pár ült, az út elején nevetgéltek, csicseregtek, láthatóan nagyon jól érezték magukat. De ahogy a bácsi rendületlenül - és hozzá elég hangosan - sorolta a rossz híreket, hangoztatta a fenyegető jóslatokat, ha ez így megy tovább..., ők is egyre csendesebbé váltak, és lejjebb-lejjebb csúsztak az ülésen. Végül teljesen elkomorodtak, ahogy én is.
Azt gondoltam, még csak félúton járunk, ha ez így megy tovább, mire megérkezünk, mindenki aki hallja, öngyilkos hangulatba kerül... Összegyűjtöttem hát minden bátorságom, és közbevágtam, megállítottam. Udvariasan, de határozottan arra kértem, hogy ne beszéljen erről többet, mert nem szeretném ezt Pestig hallgatni. Ennyi negatívum engem mélységesen lehangol. Ha ezt így folytatja, máshová ülök. Kínos csend támadt, a kisöreg meghökkent és elhallgatott. A szemben ülő párocska is lélegzet visszafojtva figyelte, most mi fog történni. Egy kis csend után a bácsi megkérdezte, hogy én valóban ilyen negatívnak látom-e őt. Bólintottam, és felsoroltam néhány dolgot, amit mondott, és azt is hozzátettem, hogy én nem ilyen sötéten látom a dolgokat. Attól féltem, hogy majd elkezd velem vitatkozni, de ehelyett meglepő dolog történt: azt javasolta, hogy akkor mondjam meg én, miről beszélgessünk! Megkönnyebbültem, és arra kértem, mondja el, minek örült az utóbbi két hétben. Látszott, hogy nagyon nehezére esik, hogy találjon valami pozitív momentumot, ami említésre érdemes. Mondta is, hogy kicsit gondolkoznia kell, de végül csak sikerült olyan témát találni, ami örömöt okozott neki is – és így nekem is.
Így folyt tovább a beszélgetés, most már vidámabb hangulatban, és előadás helyett valódi párbeszédként, mivel ő is kiváncsivá vált, hogy velem mi történt, nekem mi okoz örömöt. Néha még vissza kanyarodott a megszokott, panaszkodós kerékvágásba, de szelíd terelgetéssel sikerült megőriznünk az út végéig a jó hangulatot. Amikor megérkezett a Nyugati pályaudvarra a vonatunk, azzal búcsúzott, hogy megköszönte a társaságomat, mert régen nem beszélgetett már ilyen jót…